Xilofág gombák
Nehezen irtható gyomok leküzdése 8.
Erdővédelemtan | Digitális Tankönyvtár
Néhány erdővédelmi probléma részletes ismertetése Ebben a fejezetben a mai erdőgazdálkodót érintő, néhány kiemelkedően fontos erdővédelmi problémát ismertetünk. Ezek többnyire a fő fafajokat érintik, vagy pedig értékes, de kisebb térfoglalású fásnövények betegségeit és az ellenük való védekezés lehetőségeit mutatjuk be.
A fejezetet szinte évente lehetne bővíteni, mert újabb és újabb káros jelenségek tapasztalhatók erdeinkben.
A kocsányos tölgy pusztulásos megbetegedése A kocsányos xilofág gombák pusztulása az erdészeti szakirodalomban mintegy éve ismert téma. A jelenség a századforduló táján jelentkezett olyan mértékben, hogy a szakemberek katasztrófaszerű jelenségről beszéltek. A XIX. A vízgazdálkodás szempontjából hirtelen és erősen megváltozott termőhelyi viszonyokhoz különösen az idős kocsányos tölgyesek nem tudtak alkalmazkodni, megindult az állományok részleges leromlása, majd a fák teljes pusztulása.
A pusztulás kezdetben csak a kötött talajon álló, síkvidéki kocsányos tölgyeseket érintette, a homoki és dombvidéki állományokban a károsodás mindig is csak kisebb jelentőségű volt.
A síkvidéki, ártéri, volt ártéri kocsányos tölgyesek erősen kötött talaja kedvező feltételeket nyújt a pangóvizek kialakulásához. Amennyiben pl. A gyökereken ennek következtében fulladásos jelenségek játszódnak le, ami azok elhalásához is vezet. A károsodott gyökérzet feladatát nem képes betölteni, ezért újabb egyensúlyi zavar keletkezik a vízellátottságban, megindul egyes hajtások, majd egész ágak fokozatos száradása, pusztulása.
TERRA Alapítvány
Az így legyengült fát a talajban mindig jelenlévő gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea támadja meg. Rizomorfái a kéreg alá behatolva az élő szöveteket pusztítják el. A koronában a levelek pamacsszerűen, tömörödve jelennek meg. Ilyen módon néhány év alatt a fa elpusztul. Az elpusztult fa kérge táblásán leválik, alatta a gyűrűs tuskógomba fehér, lemezszerű szövedéke és fekete, zsinórszerű rizomorfái láthatók. Az elpusztult, még lábonálló fában a xilofág rovarok telepednek meg, amelyek megkezdik a faanyag lebontását.
A rovarokon kívül a szijácskorhasztó farontó gombák is megjelennek, majd a szijács elpusztítása után a gesztbontó gombák fejezik be a faanyag teljes lebontását. A kocsányos tölgyesek pusztulásáról óta van szakirodalmi adat. A Maros gátak közé szorításával a gyapjas lepke tarrágást okozó gradációja után az ott található ártéri kocsányos tölgyesek száradása kezdődött el.
A tömeges tölgypusztulás az —as években kialakult hatalmas gyapjaslepke-gradációt követően Délkelet-Baranyában lépett fel. Ugyanekkor a Duna, a Dráva és a Száva paraziták fonálférgekkel történő kezelése tölgyesekben is xilofág gombák folyamat indult meg.
Az es évek végén a szatmári és bács-bodrogi tölgypusztulás foglalkoztatta xilofág gombák szaksajtót. Nagyjából ugyanerre az időpontra esik a tölgylisztharmat Kárpát-medencében való megjelenése és elterjedése.
Mint újabb károsító tényező, a tölgypusztulás kiterjedéséhez xilofág gombák intenzitásának a növekedéséhez vezetett. A szatmári területeken az Ecsedi-láp lecsapolása jelentett nagy és kedvezőtlen változást a talajhidrológiai viszonyokban. A felsorolt területeken kívül erős mértékű pusztulás lépett fel a Bodrogközben, a Nyírségben, de a somogyi, a zalai és a kisalföldi erdőgazdálkodók számára sem ismeretlen a jelenség.
Az Erdővédelmi Figyelő Jelzőszolgálati Rendszer adatai szerint az ország területén — között összesen több mint 4 ezer hektáron észlelték a kocsányos tölgyfák pusztulását. Az éves adatok többsége a károsodás gyenge vagy közepes fokozatát jelöli. Nagyon valószínű, hogy évente nemcsak az újonnan keletkezett pusztulást jelezték, hanem a területen esetleg már rég meglévő károsodás adatai xilofág gombák szerepelnek. A kocsányos tölgy pusztulása ellen védekezni a lombtalanítást okozó rovarok elleni fellépéssel vagy az újra lombosodó fáknak a tölgylisztharmat fertőzésétől és kártételétől való megvédésével lehet.
A vízrendezési munkákat úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az ne csak a víz elvezetését, hanem szükség szerint az odavezetését és ott tartását is tegye lehetővé. A kocsánytalan tölgy pusztulásos megbetegedése A kocsánytalan tölgy pusztulása Magyarországon, a rendelkezésre álló adatok alapján, ban kezdődött el.
Zemplén-hegységből érkezett tudósítás szerint az állományokban eddig ismeretlen módon elpusztult kocsánytalan tölgyfákat találtak. A károsodott, elpusztult fák nem az elnyomott, alászorult egyedek közül kerültek ki. Az ismeretlen károsodást folyamat a Zemplén-hegységből kiindulva fokozatosan nyugati, délnyugati irányba terjeszkedett tovább. A következő évben már a Bükk-hegységben, majd röviddel ezután a Mátrából jelezték a megbetegedést. Rövidesen a Börzsöny, a Pilis, a Gerecse és a Vértes is elterjedési területéhez tartozott.
Ezt követően a Mecsek, a Bakony-hegység, Somogy és Zala megyék területét is elérte a betegség.
Xilofág gombák
Hamarosan egész Európában elterjedt a kocsánytalan tölgyeseket komolyan veszélyeztető betegség. A különös, eddig ismeretlen károsodás vizsgálatára az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdővédelemtani Tanszéke és az ERTI Erdővédelmi Osztálya a helyi erdőrendezőségi kirendeltségek közreműködésével az egész ország területén mintaterületeket jelölt ki a betegség folyamatának figyelemmel kísérése és az esetleges okok tisztázása céljából. A területeken található számozott fák egészségi állapotát évente két alkalommal felvételezik, majd az adatokat minden év végén értékelik.
Később a 3-as jelzésű fokozatot megbontva a 3. Ők a nyugat-európai szakirodalmi adatok alapján, azokat adaptálva egyértelműen megállapították, hogy a fák pusztulását a savas eső okozta. Ezt azonban sem kísérletileg, sem pedig más módon bizonyítani nem tudták. Ennek folytatásaként a legkülönbözőbb hipotézisek születtek, amelyek xilofág gombák rendszerint csak egy tényezőnek tulajdonította a pusztulás jelenségét.
A nyolcvanas évek vége felé hpv impfung folgen pusztulás mértéke fokozatosan csökkent, majd ahogy jött a jelenség, ugyanúgy a Zemplén-hegységből kiindulva és délnyugat felé haladva fokozatosan, gyakorlatilag meg is szűnt.
Ezt követően a kilencvenes években is volt száradás, de az eltérő jellegű volt a korábbi folyamattól. Ez utóbbi száradási jelenséget egyértelműen a csapadékhiány váltotta ki. Az ekkor elpusztult xilofág gombák nem mutatták a korábbi szimptómákat apró, pirosodó levelek, fokozatosan elhaló, száradó korona, nyár végére a teljes, hirtelen bekövetkező pusztulás.
A kocsánytalan tölgy pusztulásának vizsgálatára nemzetközi együttműködés is kialakult az akkori csehszlovákiai, ausztriai, németországi kutatóhelyekkel. Több nemzetközi konferencia is tárgyalta a témát, de a pusztulást kiváltó, bizonyítható, egyértelmű okot sehol sem sikerült meghatározni. A legutóbbi 5—10 évben már szinte nem is esik róla szó sem rendezvényeken, sem pedig a szaksajtóban.
A kutatómunka során több országban is az a megállapítás kristályosodott ki, hogy több vagy sok tényezős, komplex megbetegedési jelenség okozta a kocsánytalan tölgy egész Európában azonos szimptómák mellett tapasztalható leromlásos pusztulását.
A sok tényező közül kiemelkedő szerepe lehetett — az időjárási szélsőségeknek szárazság, erős téli fagyok— a gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea erős elszaporodásának, — a tölgy-szijácsszú Scolytus intricatus korábban nem ismert mértékű gradációjának, — a lombfogyasztó lepkehernyók téli araszolók gradációjának, — egyes, a fák szijácsában található, feltételezetten edényeltömődést okozó gombáknak, xilofág gombák a legyengült, pusztuló fákban a xilofág rovarok és szijácskorhasztó gombák elszaporodásának, — egyéb más, ismeretlen tényezőknek.
Nagy a valószínűsége annak, felvázolt mikroparaziták ezen tényezők közül egyszerre több is fellépett, és szerencsétlen egybeesésük váltotta ki a komplex leromlási, pusztulási folyamatot. Az általános savasodás Magyarországon nem volt olyan mértékű, hogy az közvetlenül okozhatta volna a fák pusztulását, de mint környezeti tényező, hozzájárulhatott xilofág gombák fák stresszállapotának kialakulásához és a patogén szervezetek megerősödéséhez, elszaporodásához.
Kiemelkedő szerepe xilofág gombák a gyűrűs tuskógombának, amely a legyengült fákat tömegesen fertőzte és okozta pusztulásukat. A gomba más fás növényeket fertőzve ugyanazokat a szimptómákat váltja ki, mint amelyeket a tölgypusztulással kapcsolatosan tapasztalni lehetett.
Az elpusztult fák tövén a rákövetkező évben a gomba termőtestei hatalmas csokrokban jelentek meg. Ugyancsak számottevő szerepe lehetett a tölgy-szijácsszúnak Scolytus intricatus is, mert a rovar olyan tömegben lépett fel, amely xilofág gombák idő alatt a kambiumnak a fa teljes kerületén való szétroncsolását okozta.
Pöfeteg gomba...
Nagy a valószínűsége annak, hogy a szútámadás egymagában is okozhatta a fák pusztulását. A tölgypusztulás megszűntével a szúpopulációk is visszakerültek a magállomány szintre. A kocsánytalan tölgy leromlásos, pusztulással járó megbetegedése ellen, lévén komplex jelenség, védekezni igen nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet.
Egy-egy tényező ellen fellépve azonban csökkenthetjük a leromlás mértékét és ütemét. Xilofág gombák erdőhigiéniai szabályok konkrét intézkedéseken keresztüli betartásával szintén csökkenthetjük a kocsánytalan tölgy pusztulása megismétlődésének az esélyét.
A kipusztult állományok felújítása az erős cserjésedés és gyomosodás miatt xilofág gombák nehéz és költséges. A szilpusztulás A szil holland betegségének is nevezett szilpusztulás kórokozói az Ophiostoma ulmi Buism. A kórokozókat a Scolytus nemzetségbe tartozó szil-szijácsszúk terjesztik.
A szilpusztulás tracheomikózis jellegű betegség, vagyis a szállítóedények xylem gombás megbetegedése okozza a koronában észlelhető gyors hervadást.
