Egy ember héja. H, mint héja – A gyászfeldolgozásról – Magyar Hospice Alapítvány

H, mint héja — A gyászfeldolgozásról Helen Macdonald kislánykorában komoly elhatározásra jutott.

Helen Macdonald: H, mint héja Egy ember héja, Helen Macdonald: Ahogy a héja szelídült, úgy lettem én egyre vadabb a természetben - KönyvesBlog Pedig fiatalon sokat olvastam, Fekete István könyveit, aztán a magyar vadászírókat, nem csak Széchenyit és Kittenbergert, voltak sokan, később megismertem Durrellt, de beugrik pl. És ha elővenném a régi füzeteket, amikbe az olvasmányaimat írtam fel, akkor még számos hasonló könyv bukkanna fel a múltból.

Úgy tűnik, hogy a megkomolyodással valahogy az állatos olvasmányok is kikoptak. Pedig Macdonald regénye azt mutatja, hogy ez nem feltétlenül ifjúsági téma. Az írónő regénye két csapáson fut előre, az egyik az apja halála, uvula papilloma patológia nagyon megrendítette, a másik pedig egy héja idomítása, ami szorosan kapcsolódik az előzőhöz.

Nagy Attila Károly

Illetve van egy mellékszál, T. White író, aki szintén felnevelt egy héját, amiről könyvet is írt, az ő története is szervesen beépül a szövegbe.

Aki nincs otthon a témában, az jobb ha tudja, hogy a héja beszoktatása jóval nehezebb feladat, mint a sólyomé. Ha a sólyom az egy vadászeb, akkor a héja egy farkas, hogy egy rossz hasonlattal érzékeltessem.

Macdonaldnak valami hasonló kihívásra volt szüksége, ami segített neki feldolgozni apja váratlan halálát. Mindjárt leszögezem, hogy a regényben nem uralkodik el a gyász közvetlen megélése, sőt, ez az érzés inkább csak bujkál a szövegben, egy ember héja pillanatokban a felszínre kerülve.

H, mint héja – A gyászfeldolgozásról

A fő téma a küzdelem egy idegen lénnyel. Hogyan alakítsunk ki kapcsolatot valamivel, ami teljesen idegen tőlünk, amit ugyan hajlamosak vagyunk antropomorfizálni, de ennek semmi értelme, ez csak tévútra vezet ami jól meg is jelenik White történetében, aki gyakorlatilag, tudtán kívül egy kudarc történetét örökítette meg könyvében.

Ez a kemény, és sokszor reménytelennek tűnő küzdelem vetekszik a gyász feldolgozásának ugyancsak kemény feladatával. Macdonald szépen ír. Macdonald egy ember héja értelmet ad a tájleírásnak, amit poros kötelező olvasmányok gyűlöltettek meg emberek tömegeivel. Ahogy a héjának nincs értelme természetes környezete nélkül — végig az az érzésem volt, hogy bármikor választhat a kesztyű és a szabad égbolt között —, úgy Helen sem csupán egy gondolataiban létező konstrukció, hanem része a környezetnek, és ez a kötelék nagyban segíti a gyásza feldolgozásában.

Olvasás közben többször hátralapoztam az írónő portréjához, hogy megnézzem magamnak, tényleg ezzel a nővel egy ember héja meg a dolgok, egy ember héja itt le vannak írva.

Когда-то физические науки представляли для Человека самый большой интерес. Теперь же он с еще большим горением накинулся на исследования в области генетики и науки о мозге. Он был преисполнен решимости любой ценой добраться до самых пределов своей эволюции.

Egy teljesen hétköznapi arc, se nem szép, se nem csúnya, meg nem mondanám, hogy egyetemi tanár, vagy pénztáros, hogy kemény csaj, vagy csak a Prozac tartja éppen egyben, és ez megnyugtató, mert ezt sugallja, hogy még bármelyikünknek megvan az esélye, hogy megszelídítsen egy héját. Olvassa el is.